Kárpitos szakma
A szakma ismertetése
Fa- és bútoripar ágazat 3 éves képzése, amely szakképzettség megszerzésével zárul.
A kárpitos szakmát többségében kézimunka, kisebb mértékben gépesítés, digitalizáció jellemzi. A kárpitos szövettel, bőrrel látványossá, különféle tartó szereléssel, rugózattal, párnázó anyagokkal kényelmessé teszi a bútorokat, belső tereket, járműveket.
Ajánlott minden fiatal számára, aki szeret alkotni, kedveli a változatos alapanyagokat, a kézműves munkát, akit érdekel a design és a precizitást igénylő változatos tevékenység. Dolgozhat alkalmazottként vagy a széleskörű szaktudására alapozva vezetheti saját jól jövedelmező vállalkozását.
A szakképzettséggel rendelkező
- a megrendelés helyszínén felméri a kárpitozási munkát;
- a termék típusának, jellegének megfelelően hagyományos, vagy modern kárpitozási technológiát választ;
- a gyártási dokumentáció, a bútor- és kárpitosipari szakrajz alapján a szakmai szempontok figyelembevételével alap- és segédanyagot választ;
- a kárpitozási műveletnek megfelelően többnyire kézi szerszámokkal, kézi kisgépekkel, kisebb mértékben gépekkel dolgozik;
- az ergonómiai követelményeknek megfelelő méret és formai kialakításra ügyelve elkészíti a bútorok,- ajtók- járművek és belső terek, szerkezetek kárpitozási munkáit, javítását, felújítását.
- A kárpitozás az a munkafolyamat, melynek során a kárpitos az ülő- és fekvőbútorokat párnázza, kárpittal bevonja, szükség esetén díszíti, zsinórozza.
A kárpitosmesterség a reneszánsz idején alakult ki, majd nyert teret magának, ahogy az emberek egyre szívesebben ültek kényelmes kárpitozott kanapékon, párnákon, mint faládákon (cassone), székeken.
A barokk idején aztán a párnázott fabútorokat, felváltották a teljesen kárpitozott ülő- és fekvőbútorok, és kialakultak a párnázott, öblös karszékek, fotelek, kanapék és az egyéb ülőgarnitúrák, amelyek a mai napig használatosak.[1]
A kárpitozás igazi virágkorát a biedermeierben élte, amikor is Georg Junigl 1822-ben szabadalmaztatott egy eljárást, "mellyel tökéletesíti a használatban lévő bútorkárpitozást, a kender saját kezű előkészítésével, és vasrugók felhasználásával a kárpit olyan rugalmas lesz, hogy egyenértékűvé válik a lószőrpárnázással." Junigl vasrugójának szabadalmával a kárpitozott bútorok divatosabbá és keresettebbé váltak.[2]
Egyre több polgári család lakásában jelentek meg kanapék, ülőbútorok, melyek nagy lehetőséget nyújtottak a kárpitosmesterek képességeinek bemutatására és kibontakoztatására. Eleinte a csak az ülőfelület kárpitozása terjedt el, majd olyan kanapék is készültek melyeknél a kárpitosmunka háttérbe szorította az asztalosmunkát, sőt végül némelynél annyira eltűnt, hogy a bútoron szinte már nem lehetett fát látni. A kárpitosmesterség ezzel teret hódított magának.[3]
A biedermeier újításai és találmányai a kárpitozásban egészen az 1960-70-es évekig voltak használatosak a bútorgyártásban. Ekkor a tűzőgép és a laticel megjelenésével egy új bútorkészítési mód terjedt el. Az eddig használt afrik és lószőr helyett a gyorsabb munkavégzés érdekében a kárpitosok szivaccsal készítették el a bútorokat. A régi technológia azonban a mai napig fennmaradt: az antik bútorok restaurálásához a kárpitos manapság is a régen bevált anyagokat használja. Hiába a modern, olcsóbb eljárás, a kárpitosmester munkájának korhűnek kell lennie. Ismernie kell a hagyományos és a modern eljárásokat is, hogy minden bútort a megfelelő módon, hozzáértéssel készíthessen el, varázsolhasson újjá. Így egy kézműves kárpitos munka gyakran felér egy iparművészeti alkotással is.
A kárpitozás, újrakárpitozás főbb lépéseiSzerkesztés
- Bontás: A kárpitozás legelső lépése a régi kárpit teljes mértékű eltávolítása, azaz a bútorvázig történő bontás.
- Statikai megerősítés: A favázat (modern bútoroknál fém- vagy egyéb vázat) a kárpitozás következő lépésében megerősítik a statikai pontokon, vagyis gyakorlatilag szétszerelik és újra összerakják, a szükséges részeknél összeragasztják.
- Hevederezés: Többféle hevederezési mód létezik, ez a munkafolyamat tulajdonképpen az alapozásnak felel meg a kárpitozásban: erős, vastag vászonszalagok stabil keresztfonatának elkészítéséről van szó.
- Rugózat beépítése: A hevederezésre kerülnek a rugók. Ezeket bevarrják, majd spárgával szorosan lekötik, és speciális rugóvászont húzunk rá. A rugózat elkészítésével adják meg a leendő ülő- vagy fekvőfelület formáját.
- Shoppolás: A kárpitozás ezen része a tömőanyagok elhelyezését és formázását jelenti. Tömőanyagként a legelterjedtebbek a szivacs, a vatta, az afrik és a lószőr. A tömőanyagot több rétegben terítjik és varrják rá az alapra, valamint élvarrással biztosítják a széleken is. Elkészülte után vászonszövettel borítják be, erre fog kerülni a tényleges bútorszövet.
- Behúzás: A behúzás voltaképpen maga a tényleges – nem szakmabeliek által értett – kárpitozás, azaz a bútor kiválasztott bútorszövettel való borítása. A behúzás során ráfeszítik a huzatot a bútorra, és gondosan rögzítik.
- Díszítés: Főleg antik bútoroknál fordul elő, hogy a kárpitozás részeként a különféle díszítőelemek is javítása, cserére szorulnak. Ilyen díszítőeljárás például a paszományozott vagy díszszögekkel készült kárpitozás, díszzsinórozás az éleken és beosztásokon, vagy a mélyfűzés. A mélyfűzés talán a legnehezebb kárpitosmunka, amelynek során díszgombok behúzása révén alakítanak ki a bőr vagy bútorszövet felszínén egy négyszögletes, középen besüllyedő mintát.
A kárpitos olyan szakember, aki kárpitozott bútorok készítésével vagy meglévő bútorok kárpitozásával foglalkozik. A kárpitosok gyakran specializálódnak abban, hogy székek, kanapék, puffok vagy más bútorok kárpitozásával foglalkozzanak.
A munkájuk magában foglalja a kárpit anyagának kiválasztását, a bútorok kárpitozását, a szükséges varrási és egyéb kárpitos technikák alkalmazását. A jó kárpitos nemcsak a bútorok szép külsejét biztosítja, hanem a kényelmet és a tartósságot is szem előtt tartja.
Kárpitosok munkájuk során kreativitást és ügyességet is kifejleszthetnek, hogy egyedi és különleges bútordarabokat hozzanak létre.
Kárpitos
A kárpitos olyan szakember, aki bútorok, például székek, kanapék, fotelek és ágyak kárpitozásával foglalkozik, azaz új kárpitot, szövetet vagy bőrt alkalmaz, hogy a bútorok megjelenését és kényelmét javítsa. A kárpitos munka nem csupán esztétikai, hanem praktikus szempontokat is figyelembe vesz, biztosítva, hogy a bútorok hosszú élettartamúak és kényelmesek maradjanak. A kárpitos munka folyamata azzal kezdődik, hogy a szakember felméri a bútor állapotát és a szükséges felújítási munkálatokat. Ekkor megállapítják, hogy a bútor kerete, rugós szerkezete, szivacsa, valamint a régi kárpit állapotában szükséges-e javítás vagy csere. A kárpitos ügyféllel együtt választja ki az új kárpit anyagát és mintáját, legyen az szövet, bőr, műbőr vagy egyéb anyag. A választott anyag hatással van a bútor megjelenésére, érintésére és tartósságára is. A következő lépés a bútor szétszerelése és az előkészítő munkálatok elvégzése. A régi kárpit eltávolítása után a szakember megvizsgálja a bútor szerkezetét, és szükség esetén elvégzi a javításokat, például a keret megerősítését vagy a rugók cseréjét. Ezután az új kárpit anyagát a bútordarab típusának és formájának megfelelően előkészítik, vágják és varrják. A kárpitot gondosan rögzítik a bútor keretéhez, ügyelve arra, hogy minden varrás és rögzítő elem precízen legyen elhelyezve. A szivacs és egyéb töltőanyagok frissítése is megtörténik, ha szükséges, hogy biztosítsák a bútordarab kényelmét és tartósságát. A munka befejeztével a szakember alaposan ellenőrzi a kész munkát, és bemutatja az ügyfélnek. Emellett nyújt útmutatást a bútor karbantartásához, hogy az új kárpit hosszú távon megőrizze szépségét és funkcióját. Összességében a kárpitos szakmai tudása és precizitása jelentősen hozzájárul a bútorok esztétikai megjelenéséhez és kényelméhez, miközben a belső tér hangulatát is frissíti és javítja